Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve olyan ajánlásokat tartalmaz, amelyeket a tagállamoknak 2013-ig kellett teljesíteniük.

Magyarország az irányelv „kemény” előírásainak eleget is tett, úgy mint:

• „a tagállamok kötelezettsége biztosítani a tolmácsoláshoz való jogot a büntetőeljárásban”
• „a tagállamok biztosítják a terhelteknek a lényeges iratok fordításához való jogát a büntetőeljárásban”.

A „puha” ajánlásoknak nem tett eleget, de kétségtelen, hogy azoknak nem is kötelező megfelelnie:

• „a tagállamok törekednek arra, hogy létrehozzák a megfelelő képesítéssel rendelkező független fordítók és tolmácsok nyilvántartását vagy nyilvántartásait. Mihelyt ezt a nyilvántartást vagy ezeket a nyilvántartásokat létrehozták, azokat adott esetben a jogi képviselők és a releváns hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.”

Hasonló a helyzet a 2006/123/EK irányelvvel, mely világosan kimondja, hogy „Az ügyintézés egyszerűsítése érdekében nem írhatók elő olyan általános alaki követelmények, mint az eredeti dokumentumok, a hitelesített másolatok vagy a hitelesített fordítás benyújtása, kivéve, ha azokat objektív, a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá, például a munkavállalók, a közegészség védelme, a környezetvédelem vagy a fogyasztóvédelem.” A fenti irányelv szintén nem kötelezően alkalmazandó a tagállamok jogalkotásában, de be nem tartása miatt az Európai Bizottság akár kötelezettségszegési eljárást is indíthat Magyarország ellen, hiszen ha az állam olyan jogszabályokat tart hatályban, amelyek az irányelv kötelező normáival ellentétesek, akkor eljárás indítható a tagállam ellen.

A harmadik vizsgált EU-s jogi normánk a legfontosabb. Ez az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1191 rendelete, mely 2019-től kötelezően alkalmazandó a hazai jogrendben, és automatikusan felülírja muzeális értékű, 1986-os jogszabályainkat. Ennek kétféle hatása lesz a fordításhitelesítési gyakorlatra:

• Fokozatosan szűkül a hiteles fordítási kötelezettség. Bizonyos, az EU-ban kiállított közokirattípusok mentesülnek a hiteles fordítás követelménye alól, mivel többnyelvű formanyomtatvány kerül bevezetésre. Más okiratokat el kell majd fogadni a tagállam által megjelölt nyelveken, és lesz egy olyan okirati kör is, melyben kötelező lesz elfogadni az egyszerű fordítást.
• Az egyéb okiratok EU-ban készített hiteles fordítását az összes tagállamban el kell fogadni hiteles fordításként. Tehát Magyarország is köteles lesz elfogadni az összes többi tagállamban – természetes és jogi személyek által – készített hiteles fordítást.

Összességében tehát a hiteles fordítások eseti köre jelentősen szűkülni fog a következő években, a megmaradt okirati kör tekintetében pedig Magyarországnak fel kell zárkóznia az európai, decentralizált névjegyzéki modellhez.