Question 1

A 2016/1191-es Rendeletnek következményeként a közokiratok szabadabb áramlása nem vethet fel nemzetbiztonsági kockázatokat?

dodeka_kalman · Accepted Answer

A liberalizációval felmerülhetnek okirathamisítási problémák, de a kockázatok csökkentését az Internal Market Information System (IMI) használata hivatott szolgálni. Az IMI lehetőséget teremt az eredeti okirattípusok feltöltésére, mintapéldányok archiválására és lekeresésére. Ugyanez a szisztéma már nagy hatásfokkal működik a belső piaci szabadalmak vagy cash-in-transit, azaz a pénzszállítás területén az Európai Unión belül. Az IMI-t Az Európai Bizottság állította fel 2008-ban, és a tagállami hatóságok közalkalmazottai érik el. Továbbá a Bizottság létrehozott egy okiratbiztonsági bizottságot, ami az okirathamisítási ügyeket vizsgálja ki, és azok elkerülésén dolgozik.

Question 2

Milyen könnyítést hoz a 2016/1191-es EU Rendelet az európai polgárok számára?

dodeka_kalman · Accepted Answer

Az Európai Unió területén mintegy 14 millió külföldi rezidens él. Ők azok az EU-állampolgárok, akik hazájuktól távol vállalnak munkát, vagy egy másik EU-tagállamba házasodtak be illetve telepedtek le. Az ő szabad mozgásukat segíti elő a Rendelet, hiszen lényegesen leegyszerűsíti a szükséges közokiratok bemutatásával kapcsolatos alakszerűségi követleményeket. A jogszabály kivezette a felülhitelesítés és hiteles fordítás szükségességét egy sor személyi állapotot igazoló közokirat, ún. státuszokirat esetében. Például egy belga-magyar vegyesházasságnál eddig a belga fiatalembernek ki kellett kérnie a születési anyakönyvi kivonatát, majd kérvényezni kellett rá egy Apostille-t a belga hatóságoknál, majd készíttetnie kellett hiteles fordítást az okiratról. Ha pedig egy szlovák munkát akart vállalni Magyarországon, akkor ki kellett kérnie az erkölcsi bizonyítványát a szlovák hatóságnál, majd kérni kellett rá felülhitelesítést, majd beadni hiteles fordításra. Csak az Apostille/felülhitelesítés, amit jellemzően a közjegyzők, külügyminisztériumok, külképviseletek, igazságügyi minisztériumok végeznek a tagállamokban, jellemzően több mint egy hétig tartanak. Hazánkban felülhitelesítendő aláírásonként 5-6000 Ft ennek költsége, de Nyugat-Európában többszáz eurós felülhitelesítési költség sem ritka. A hiteles fordítás költsége oldalanként kb. 10 000 Ft/30-40 EUR, átfutása hazánkban 3-10 munkanap. Tehát akár két naptári hét is lehet, ha az ember nem akar túl sokat fizetni a sürgősségi eljárásért. A Rendelet tehát a felülhítesítés és hiteles fordítás kiiktatásával egy állampolgár számára ügyenként akár 100-150 000 Ft-ot és rengeteg időt megspórol a jövőben.

Question 3

Mi volt a háttere, indítéka a 2006. évi V. tv. (Ctv.) azon módosításának, mely szerint a vállalkozások cégbírósági bejegyzésével kapcsolatos adatok, iratok hiteles fordítását szakfordítói végzettséggel rendelkező fordítók is elláthatják?

dodeka_kalman · Accepted Answer

A Ctv. 23/A. § (1) bekezdése a 24/1986. MT. rendelet 6/A. §-a a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvre alapozva kiszélesítette a cégeljárásban felhasznált okiratoknak az Európai Unió bármely hivatalos nyelvére történő hiteles fordítására jogosult személyek körét. Innen szemlélve, az MT rendelet és módosításai önmagukban rejtik a centralizált hiteles fordítási modell és a 24/1986 MT rendelet, mint elsődleges szabályozó erózióját.

Question 4

Tesz-e a utalást a jelenleg hatályos MT rendelet a névjegyzék szükségességére?

dodeka_kalman · Accepted Answer

Igen. „Budapesti székhelyű bíróságnál, ügyészségnél, valamint nyomozóhatóságnál a tolmácsolást az OFFI látja el. Ha az OFFI-nak a szükséges nyelvben jártas tolmácsa nincs, továbbá a nem budapesti székhelyű bíróságnál a tolmácsolásra a bíróság illetékességi területén a szakigazgatási szervnél nyilvántartott tolmácsot kell kirendelni. Ha a fenti rendelkezések alapján a tolmácsolás nem biztosítható, annak ellátására a szükséges nyelvben jártas más alkalmas személyt kell kirendelni. Ha a nem budapesti székhelyű bíróságnál a tolmácsolás szakképzett tolmács vagy más alkalmas személy kirendelésével nem biztosítható, az OFFI bármely bíróságnál köteles a tolmácsolást ellátni.” A szakigazgatási szervnél vezetett nyilvántartást az adminisztrációs terhek csökkentésének érdekében 2009-ben megszüntették.

Question 5

Önök szerint miről kell hiteles fordítást készíteni a jövőben Magyarországon?

dodeka_kalman · Accepted Answer

Ez az alapkérdés, amit az új jogszabálynak pontosan rögzíteni kell. Véleményünk szerint csak azokról a bírósági vagy közigazgatási eljárásban felhasznált közokiratokról szükséges hiteles fordítást készíttetni, melyeknek bizonyító erejűnek kell lenniük (azaz személyi állapotot, valamilyen jog, kötelezettség létrejöttét, fennállását, megszűnését vagy nemlétét igazolják), amelyekről nem elegendő az egyszerű fordítás bemutatása (a lenti Pp. rendelkezésre is figyelemmel), ÉS amelyek kívül esnek azon az okirati körön, melynél az EU rendelet hatására nem lesz szükség hiteles fordításra a többnyelvű formanyomtatványok bevezetése miatt.

A hitelesen fordítandó okiratok körét a 2018-ban hatályba lépő, új Pp. (2016. évi CXXX. tv.) is szűkíti, és az eseti kör szűkítésével fenntartások nélkül egyetértünk.

§ [Fordítás szükségessége a perben] Fordítás szükségessége esetén – jogszabály, az Európai Unió kötelező jogi aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezése hiányában – egyszerű fordítás alkalmazható. Ha a lefordított szöveg helyessége, illetve teljessége tekintetében kétely merül fel, hiteles fordítást kell alkalmazni.

Az új Pp.-ben a magyar jogalkotó kifejezésre juttatta azt az EU-s normákban is rögzített és általunk is osztott álláspontot, mely szerint hiteles fordításra csak kivételes esetekben van szükség. Olyan eseti körökről beszélünk, amikor a hiteles fordítás szükségességét objektív, a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá. Ilyen például a munkavállalók vagy a közegészség védelme, a közbiztonság vagy nemzetbiztonság, illetve a környezetvédelem területe.

Véleményünk szerint a jogbizonytalanságnak elejét kell venni egy átgondolt, átlátható és közérthető jogszabállyal, amely taxatíve felsorolja, mely irattípusok esetében kötelező (köz)hiteles fordítást kérni és bemutatni, és melyeknél elég egy egyszerű fordítás. Ne kelljen az ügyfélnek azon gondolkoznia az étterme működési engedély iránti kérelméhez csatolandó, az ingatlanbérleti szerződéshez kapcsolódó felújítási jegyzék, cégbejegyzéskor egy cégirat vagy egy sajtóperben felhasznált újságcikk fordításakor, hogy vajon törvényt sért-e, ha nem hitelesítteti a fordítást.

Question 6

Jelenlegi, központosított hiteles fordítási rendszerünk szabadáras vagy hatósági áras?

dodeka_kalman · Accepted Answer

Az OFFI által végzett bírósági tolmácsolás szabadáras. Ezt különböző − végzések elleni fellebbezések eredményeképpen − táblabírósági ítéletek is kimondják. A hiteles fordítás díjazása sincs jogszabályban rögzítve. Ezt az OFFI − feltételezhetően tulajdonosa által elfogadott üzleti tervének megfelelően − állapítja meg és hozza nyilvánosságra.

Question 7

Támogatnák-e egy központi fordításkoordináló egység létrehozását?

dodeka_kalman · Accepted Answer

Igen. Számos nyugati példa van arra (pl. kanadai Translations Bureau vagy luxemburgi Európai Uniós Szervek Fordítóirodája), hogy a szabadpiaci, decentralizált fordítói és hitelesítési piac mellett meghatározott kormányzati, jogharmonizációs, nemzetbiztonsági vagy államigazgatási fordítások összefogására és lebonyolítására központi fordító szervet működtetnek. Ez a központi, egységes terminológia-fejlesztés és alkalmazás szempontjából is támogatandó. (Gondoljunk csak az államtitkár, szakállamtitkár, helyettes államtitkár szavak ezerféle fordításának problémájára.) Mindenki érdeke, hogy egy külföldi befektető − aki talán éppen a Magyar Közlönyben közzétett jogszabályok fordításaival találkozik először az országunkkal kapcsolatban − egységes, jó minőségű jogszabályokkal találja szembe magát. Ezt a tevékenységet indokoltnak látjuk az OFFI vagy hasonló háttérintézmény alá rendelni.

Question 8

Az OFFI minden nyelvről minden nyelvre fordít. Mi a koncepciójuk megoldása a hiány- vagy ritka nyelvek problémájára?

dodeka_kalman · Accepted Answer

Elképzelésünk szerint a névjegyzéki tagság, azaz a hiteles bírósági/hatósági tolmácsolás, illetve a fordításhitelesítés végzésének első előfeltétele a hites fordítói és/vagy hatósági tolmácsképesítés megszerzése. Ez a jelenlegi képzési rendszerben a hiány- és ritka nyelveknél valóban nehézségekbe ütközik. Hiány- és ritka nyelvnek számít ugyanis minden nyelv, amelyen fordító- és tolmácsképzés nem elérhető a magyar felsőoktatásban. A hiány- vagy ritka nyelvekből eredő munkaerőhiány okozza az OFFI egyik legfőbb, ha nem a legfőbb problémáját. De ez munkaerőhiányból adódó probléma, melyet szabályozással nem lehet megoldani, csak enyhíteni.

Koncepciónk Szakképesítés címet viselő, 12. fejezete részletes javaslatcsomagot tartalmaz a fordító- és tolmácsképzés szintezésére, a bemeneti szintek differenciálására. Véleményünk szerint egy, a munkaerőpiaci kínálathoz jobban illeszkedő oktatási rendszerrel jobban tudjuk kezelni a kis-/ritka nyelvek problematikáját is.

Érdemes e rugalmasságot, szintezettséget egy németországi legjobb gyakorlattal is szemléltetni. Ritka nyelves tolmácsolás esetén egy német bíróság a következő lépések szerint halad:

Mi olyan szabályozásban hiszünk, amely a jelenleginél közelebb áll a magyar munkaerőpiaci kínálathoz. Éppen ezért teszünk javaslatot a némethez hasonló szintezett rendszerre hiány- vagy ritka nyelvek esetében.

Véleményünk szerint a hatósági szaktolmács (1), az általános tolmács (2) mellett létre kell hozni egy alacsonyabb szintű, nem feltétlenül egyetemi végzettséget igénylő ún. interkulturális közvetítői kategóriát (3) (community interpreter, Kommunaldolmetscher). Ezzel lehetőséget teremtünk egyrészt a gyors reakcióra (sürgősen jelentkező, ritka/hiánynyelves szükségletek lefedése), másrészt a háromszintes rendszeren belüli utánpótlás biztosítására. Az új rendszerben biztosított a szintugrás lehetősége a professzionalizációs folyamaton, továbbképzéseken és gyakorlati tapasztalatszerzésen keresztül.

Elképzelésünk szerint az interkulturális közvetítő kategóriába eső nyelvi közvetítők nem komplex, többszereplős hatósági ügyek esetében jelentkező tolmácsolási igényeket szolgálnának ki, hanem első körben, már a rendszer felrajzolásának kezdetén azonnali megoldást jelenthetnek szociális tolmácsolási igényekre, kis nyelveken. Bevándorlók életvitel-segítésében, valamint társadalmi integrációban nyújthatnának például segítséget (adatfelvétel, egészségügy, iskolai, civil tájékoztató események, szükségletfelmérés, interjúk, munkaerőpiaci integráció stb.), a professzionalizációs folyamat folytatásának lehetőségével.

Úgy gondoljuk, hiány- vagy ritka nyelvek esetén az interkulturális közvetítők esetében elegendőnek kell lennie a következők igazolásának:

büntetlen előélet;
minimum középfokú magyar nyelvtudás;
anyanyelvi szintű nyelvtudás egy hiánynyelvből;
minimum alapfokú iskolai végzettség;
ingyenes szakképesítés vagy mentorprogram elvégzése (Németországban ez 3 hónapos, heti 20 órás kurzus elvégzését jelenti);
interkulturális közvetítői vizsga letétele.

Támogatjuk a 2010/64/EU irányelv azon iránymutatását is, hogy egy bírósági perben az „elítéltnek biztosított fordításnak és tolmácsolásnak elégséges minőségűnek kell lennie ahhoz, hogy az érintett személyek megértsék az ellenük indított ügyet, és képesek legyenek gyakorolni védelemhez való jogukat.” Következésképpen egy vietnami elítéltnek legyen lehetősége arra, hogy megválaszthassa a nyelvet, melyen tolmácsolást, fordítást kér. Ha jól beszél franciául, kérhessen akár magyar-francia tolmácsolást is. Nem feltétlenül kell anyanyelvű tolmácsot kirendelni neki, ha elfogadja, hogy francia nyelvre közvetítik neki a magyar jogi eljárást.

Question 9

Önök szerint a fordításhitelesítés, hiteles fordítás szükségszerű velejárója a lektorálás? „Az OFFI csak lektorált fordítást hitelesít. Így nem említhető egy lapon az OFFI hitelesített fordítása egy egyéni fordító munkájának minőségével.”

dodeka_kalman · Accepted Answer

Itt megint vissza kell nyúlnunk az európai mintákhoz, legjobb gyakorlatokhoz. Felméréseink és a szakirodalom is azt mutatják, hogy csekély azon országok száma, ahol a hiteles fordítás feltételeként támasztják a lektorálást. Ahogy a közjegyző és a külképviseleti munkatárs sem lektorál, a leendő „nyelvi közjegyzői” modellben sem célszerű kötelezővé tenni a külső személy általi lektorálást, nyelvi ellenőrzést. Ha megnézünk más szakmákat – úgy, mint statikus, sebész, könyvvizsgáló –, azt látjuk, hogy a szakemberek minden esetben önállóan vállalják a felelősséget az általuk elvégzett munkáért, saját pecsétjükkel és nevükkel.

Mi úgy gondoljuk, hogy a minőségbiztosítás alapja a személyes kvalitás és a szakmai felelősségvállalás. Az államnak pedig bizalommal kell lennie a közfeladatot ellátó köztestületek és szakértők irányában.

Egyesületeink természetesen támogatják azt, hogy büntetőjogi eljárásban, bizonyítási eszközként felhasznált beadványok, tanúvallomások és bírósági határozatok fordítása esetén kötelező legyen azokat lektorálni az iparági sztenderdnek számító „négy szem elve” alapján. Bizonyára nem is véletlen, hogy a jogalkotó a csak a polgári peres eljárásokban felhasznált fordításokban írja elő az “egyszerű fordításokat a rövidesen hatályba lépő, új polgári perrendtartásban”.

Question 10

Kell-e szerepeltetni jelenleg a szakfordító nevét, oklevélszámát egy fordítóirodai fordításhitelesítésben?

dodeka_kalman · Accepted Answer

Igen. Ezt a gyakorlatot látjuk az európai modelleknél is, és ez a kifejezett kérése a szabadúszókat képviselő egyesületeknek is. Továbbá ez áll összhangban azzal a paradigmaváltással, melynek lényege, hogy a decentralizált rendszerekben konkrét természetes személyhez rendeljük nemcsak a tevékenységet és jogot, hanem a felelősséget is.

Egy „nyelvi közjegyzői rendszer” a cél, ami ráadásul nem új, hiszen a 2006. évi V. tv (Ctv.) óta, tehát immár tíz éve, természetes személyek is jogosultak a céges okiratok hiteles fordításának elvégzésére. Ezenkívük közjegyzők, külképviseleti dolgozók végzik a saját hatáskörükben kiállított közokiratok fordításhitelesítését egy személyben. Nem beszélve azokról az ügyvédi irodákról, ügyvédekről, akik hosszú évek óta saját bélyegzőjükkel, önállóan ellenjegyeznek saját maguk által előkészített magánokiratokról készült fordításokat (pl. lefordított adásvételi szerződések ügyvédi ellenjegyzése).

Question 11

Az OFFI-ban évtizedes tapasztalat halmozódott fel, amit nehéz kiváltani, átadni.

dodeka_kalman · Accepted Answer

Modellünk számít az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodára, mint a fordításhitelesítést felügyelő, a névjegyzéket fenntartó és a szakoktatásban, tudástranszferben fontos szerepet betöltő állami intézményre és stratégiai partnerre. Fontos hangsúlyozni, hogy általában véve sem vitatjuk az állami fordítóvállalat létjogosultságát, támogatjuk arra irányuló stratégiájukat, hogy egy technológiaorientált, modern fordításszolgáltatóvá váljanak, mely fontos szerepet tölthet be az igazságügyi szakfordítások és a központi terminológiamenedzsment területein. Ilyen feladatokat például Svédországban és Kanadában is telepítenek állami fordítói háttérintézményekhez.

Question 12

A lektorok minden egyes lektorált fordításról minősítést készítenek az OFFI ügyviteli rendszerében. Ez is garantálja az OFFI által képviselt belső minőségbiztosítás hatékonyságát.

dodeka_kalman · Accepted Answer

Modellünk szerint fordításhitelesítést és hiteles fordítást a jövőben a névjegyzéki fordítók és az őket foglalkoztató fordítóirodák is végezhetnek majd. Nem csak az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda végez szállítói értékelést, hanem a piaci fordításszolgáltatók is. Az egyéni „nyelvi közjegyző” a saját munkájáról természetesen nem fog értékelést készíteni, de úgy gondoljuk, hogy a névjegyzéki tagság feltételrendszerének teljesítése és a személyes felelősségvállalás fokozottabban hozzájárulnak a jogbiztonság fenntartásához, mint a jelenlegi személytelen, intézményesített rendszer.

Question 13

Nem értékelik-e túl az európai uniós jogszabályok hatásait, melyek alapján azt állítják, hogy újra kell szabályozni a hiteles fordítás rendszerét Magyarországon?

dodeka_kalman · Accepted Answer

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve olyan ajánlásokat tartalmaz, amelyeket a tagállamoknak 2013-ig kellett teljesíteniük.

Magyarország az irányelv „kemény” előírásainak eleget is tett, úgy mint:

„a tagállamok kötelezettsége biztosítani a tolmácsoláshoz való jogot a büntetőeljárásban”
„a tagállamok biztosítják a terhelteknek a lényeges iratok fordításához való jogát a büntetőeljárásban”.

A „puha” ajánlásoknak nem tett eleget, de kétségtelen, hogy azoknak nem is kötelező megfelelnie:

„a tagállamok törekednek arra, hogy létrehozzák a megfelelő képesítéssel rendelkező független fordítók és tolmácsok nyilvántartását vagy nyilvántartásait. Mihelyt ezt a nyilvántartást vagy ezeket a nyilvántartásokat létrehozták, azokat adott esetben a jogi képviselők és a releváns hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.”

Hasonló a helyzet a 2006/123/EK irányelvvel, mely világosan kimondja, hogy „Az ügyintézés egyszerűsítése érdekében nem írhatók elő olyan általános alaki követelmények, mint az eredeti dokumentumok, a hitelesített másolatok vagy a hitelesített fordítás benyújtása, kivéve, ha azokat objektív, a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá, például a munkavállalók, a közegészség védelme, a környezetvédelem vagy a fogyasztóvédelem.” A fenti irányelv szintén nem kötelezően alkalmazandó a tagállamok jogalkotásában, de be nem tartása miatt az Európai Bizottság akár kötelezettségszegési eljárást is indíthat Magyarország ellen, hiszen ha az állam olyan jogszabályokat tart hatályban, amelyek az irányelv kötelező normáival ellentétesek, akkor eljárás indítható a tagállam ellen.

A harmadik vizsgált EU-s jogi normánk a legfontosabb. Ez az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1191 rendelete, mely 2019-től kötelezően alkalmazandó a hazai jogrendben, és automatikusan felülírja muzeális értékű, 1986-os jogszabályainkat. Ennek kétféle hatása lesz a fordításhitelesítési gyakorlatra:

Fokozatosan szűkül a hiteles fordítási kötelezettség. Bizonyos, az EU-ban kiállított közokirattípusok mentesülnek a hiteles fordítás követelménye alól, mivel többnyelvű formanyomtatvány kerül bevezetésre. Más okiratokat el kell majd fogadni a tagállam által megjelölt nyelveken, és lesz egy olyan okirati kör is, melyben kötelező lesz elfogadni az egyszerű fordítást.
Az egyéb okiratok EU-ban készített hiteles fordítását az összes tagállamban el kell fogadni hiteles fordításként. Tehát Magyarország is köteles lesz elfogadni az összes többi tagállamban – természetes és jogi személyek által – készített hiteles fordítást.

Összességében tehát a hiteles fordítások eseti köre jelentősen szűkülni fog a következő években, a megmaradt okirati kör tekintetében pedig Magyarországnak fel kell zárkóznia az európai, decentralizált névjegyzéki modellhez.

Question 14

„Az OFFI a jog- és okiratbiztonság letéteményese. A nyelvi közjegyzői modellben történő fordításhitelesítés nemzetbiztonsági kockázatot jelent.”

dodeka_kalman · Accepted Answer

A hiteles fordítás és fordításhitelesítés fogalmát, tartalmi és formai követelményeit nem szabályozza magyar jogszabály. A szakmai közbeszédben és szakirodalomban fellelhető definíció, mely szerint „hiteles fordítás az olyan lektorált fordítás, amelyet a hiteles fordítás végzésére jogosított szerv készít a belső szabályzatában előírt tartalmi és alaki kellékek figyelembevételével, és amely azonos súllyal alkalmas a hatósági eljárásokban való felhasználásra, mint a forrásnyelvi irat” az európai joggyakorlatot tekintve atipikus fogalomalkotás.

A hiteles fordítás ugyanis az európai szabályozásban NEM jelenti azt, hogy a fordítás során létrejövő célnyelvi szöveg bizonyítási eszközzé, azaz bizonyító erejűvé válik, továbbá a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a célnyelvi irat joghatást fejtene ki, vagy a forrásdokumentummal azonos súllyal esne latba egy bírósági vagy közigazgatási eljárásban.

A fordító fordít, és tanúsítja, hogy a fordítás mindenben megegyezik az eredetivel. A német névjegyzéki fordítóknak záradékukban jelezniük kell, hogy eredeti vagy másolt dokumentumból dolgoztak-e, és fordítói megjegyzésben utalhatnak arra is, ha alapvető hiányosságokat észleltek az irattal kapcsolatban (pl. kiállító szerv neve, dátum stb. hiányzik). Ezen túlmenően rendőrségi bejelentést is tehetnek, de nem feladatuk az eredetiségvizsgálat és okiratszakértés – ahogy egyébként az OFFI-nak sem.

Az európai gyakorlat szerint a felhasználó hatóság az a szerv, amelynek a végső felelőssége eldönteni, hogy a közigazgatási, hatósági eljárásban felhasználja-e az eredeti okiratot, és ehhez adott esetben saját okiratszakértője segítségét kéri. Sok eljárásban a tanúsított fordítást ellátják Apostille-jal, és ettől válik bizonyító erejűvé a dokumentum és annak fordítása. A gyakorlatból és rutinból eredő szakértelem és okiratismeret a fordítónál biztosított, és ezzel segítheti a hatóságok munkáját.

Meggyőződésünk, hogy a decentralizált, szakértői rendszerben nem sérül az állam és polgárai jogbiztonsága, mivel a „nyelvi közjegyzők”:

kötelezően elvégzik a számukra előírt ügyfélazonosítást a névjegyzéki eljárási rend keretében, hasonlóan a közjegyzőkhöz (ügyfélazonosítás személyazonosságot igazoló okmány felmutatásával – személyi igazolvány, lakcímkártya, útlevél stb.),
a szakszolgálati eskühöz hasonló, névjegyzéki, szakértői esküt tesznek,
hozzáférést kaphatnak a leendő Belső piaci információs rendszerhez (IMI) iratminták fel- és letöltésére,
amennyiben egy okirat gyanússá válik (pl. vezetői engedélyről hiányzik a kiállító szerv neve, dátuma stb.) úgy azt jelezhetik fordítói megjegyzésben, sőt rendőrségi bejelentést is tehetnek, ha gyanús a megrendelő és az általa leadott okmány,
a névjegyzéki fordítók számára bevezetett egyedi, sorszámozott papírtípus és záradékoláshasználatával, illetve az elektronikus iktatás alkalmazásával garantálják a fordított okiratok biztonságát,
az ügyfél és a névjegyzéki szakértő között a megbízási szerződés keretén belül létrejövő titoktartási megállapodáson keresztül is erősítik a jogbiztonságot.

Meggyőződésünk, hogy a magyar szakfordítók, leendő hites fordítók is képesek őrködni a hitelesen fordított okiratok jog- és okiratbiztonsága felett. A régi és jelenleg is hatályos magyar szabályozás, mely a jogbiztonság letéteményeseként kizárólag egy központi, állami szervet lát létjogosultnak a közfeladat ellátására azt sugallja, hogy a magyar szakfordítók megbízhatatlanabbak és alulképzettebbek, mint német, szlovák vagy román kollégáik. Az európai – és ezen belül a szomszédos – országok joggyakorlatából azt látjuk, hogy a tagállamok nemhogy nem tiltják meg képesített szakfordítóiknak a közfeladat ellátását, hanem támogatják őket abban, hogy saját felelősségükre, önállóan elláthassák a közfeladatot.

Question 15

A hírhedt röszkei migránsperben a Kecskeméti Ügyészség vádat emelt az egyik gyanúsított vallomását félrefordító arab fordító ellen. Milyen válaszokat ad a Hites Fordítók és Tolmácsok Névjegyzéke a napjaink „fordítóbotrányaival“ kapcsolatosan felmerülő kérdésekre?

dodeka_kalman · Accepted Answer

A névjegyzéki modellben szigorú képesítési követelményekhez, közigazgatási és eljárásjogi vizsga letételéhez, igazolványhoz, valamint szakmai felelősségbiztosításhoz kötjük a hiteles fordítás és hatósági tolmácsolás gyakorlatát. A névjegyzéki modellben nem fordulhat elő, hogy a hatósági nyelvi közvetítést névtelen, az ügyfél által nem ismert és nem ellenőrizhető fordító végezze valahol rejtetten, az alvállalkozói lánc végén. A névjegyzéki modell felelős személyhez köti a tevékenységet, aki nem lehet büntetett előéletű, mint a röszkei fordító volt. Amennyiben a névjegyzéki modellt hazánkban a német gyakorlatra támaszkodva hozzuk létre, a hatósági ár lesz a további biztosítéka annak, hogy a közigazgatás tisztes javadalomért szakértőt bízzon meg, aki saját nevével és szakmai felelősségével szavatolja a fordítás minőségét.