A hazai fordító- és tolmácspiac több mint kétharmadát képviselő érdekvédelmi és szakmai szervezetek – a Professzionális Fordításszolgáltatók Egyesülete (Proford), a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete (MFTE), valamint a Szabadúszó Fordítók és Tolmácsok Egyesülete (SZOFT) – közös szakmai javaslatot dolgoztak ki a fordítás, hiteles fordítás és tolmácsolás újraszabályozására, mely véleményünk szerint több mint három évtized után halaszthatatlanná vált Magyarországon.
A Hites Fordító és Tolmács Névjegyzék szakmai programja egy modern, EU-konform, decentralizált, de kellőképpen szabályozott modellt ajánl a jogalkotó figyelmébe.
Koncepciónk:
- elkötelezett a fordítási és tolmácsolási tevékenység szakmai és etikai színvonalának emelése mellett;
- fokozottabb jogbiztonságot és hatékonyságot biztosít az államnak;
konkrét megoldási javaslatokat ad a menekültügyi eljárások kapcsán felmerülő nemzetbiztonsági kockázatok mérséklése tekintetében; - az európai uniós jogalkotási trendre épít, mely a hiteles fordítás, felülhitelesítés és egyéb alaki kötelezettségek területén nagymértékű bürokráciacsökkentést hajt végre a polgárok és vállalkozások európai belső piacon történő szabadabb mozgása érdekében;
- figyelembe veszi az európai uniós legjobb gyakorlatokat a hiteles fordítás és a hatósági tolmácsolás területén, és merít azokból;
mérlegeli a fogyasztóvédelmi szempontokat. Ennek szellemében a lakossági, közigazgatási és vállalati ügyfeleknek a jövőben illetékmentesen, olcsóbban, rövidebb időn belül, kiszámítható rendszerben és megfelelő minőségben kell hozzájutniuk magán- és közokirataik hiteles fordításaihoz; - enyhíti a közigazgatási és igazságügyi szervek hatósági tolmácsokkal és fordítókkal kapcsolatos ellátási nehézségeit;
- vevőorientált modellje erősíti az állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett bizalmát, mely a jogállam egyik kulcseleme.
Jelen honlapon tesszük közzé azt a szakmai javaslatot, melynek segítségével világos keretek és konkrét célok mentén folytattunk konzultációt az összes érintett féllel; fordításszolgáltatókkal, fordítókkal, tolmácsokkal és nyelvi közfeladatokat igénybe vevő közintézményekkel. A koncepciót 2018 tavaszán nyújtjuk be a szakfordító és tolmácstevékenység ágazati irányításáért valamint a szakképesítésre vonatkozó jogszabályok előkészítéséért felelős Igazságügyi Minisztériumba és Emberi Erőforrások Minisztériumába.
Programunk 10 pontban
- NÉVJEGYZÉK
A fordítási és tolmácsolási tevékenység szakmai és etikai színvonalának emelése és a közfeladat hatékonyabb ellátása érdekében – az európai uniós irányelveknek és gyakorlatnak megfelelően – fel kell állítani a Hites Fordítók és Tolmácsok Névjegyzékét. - JOGSZABÁLYI REFORM
A szakfordításról és tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet és a területet szabályozó további hatályos jogszabályok deregulációját követően meg kell alkotni egy EU-konform és átlátható szabályozást, mely a szakmát helyezi a középpontba. A jogszabálynak rögzítenie kell a hiteles fordítás fogalmát, alaki és tartalmi követelményeit, meg kell határoznia annak pontos tárgyi és alanyi hatályát, fogalomalkotását tekintve pedig közérthetőnek és korszerűnek kell lennie. - DECENTRALIZÁCIÓ
A hatékonyabb és olcsóbb eljárási rend érdekében a hiteles fordítás és hatósági tolmácsolás közfeladatát – hetven év után – vissza kell rendelni a Hites Fordítók és Tolmácsok Névjegyzékéhez, melynek tagjai természetes személyek. Hiteles fordítást, fordításhitelesítést és hatósági tolmácsolást elképzelésünk szerint fordítóirodák is kínálhatnak mindazokon a nyelveken, amelyeken hites fordítóval és/vagy tolmáccsal szerződéses jogviszonyban állnak, de a hitelesítést ebben az esetben is az erre jogosult természetes személy végzi. - JOGBIZTONSÁG ÉS MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS
Hiteles fordítást és hatósági tolmácsolást a névjegyzék szigorú tagsági követelményeinek megfelelő természetes személyek végezhetnek a szükséges képesítés megszerzésével, az elfogadandó jogszabályban rögzített formai és tartalmi követelmények valamint a névjegyzéki etikai kódex betartásával. A jogbiztonság és minőség biztosításának elsőszámú fokmérője az, hogy a nyelvi közfeladatot nevesített és – polgárjogi és büntetőjogi értelemben – felelősségre vonható, természetes személy végzi. - ENGEDÉLYKÖTELESSÉG
Vissza kell állítani a 2009-ben felszámolt tolmácsigazolvány intézményét. - HATÓSÁGI ÁR ÉS ILLETÉKMENTESSÉG
Rögzíteni kell, hogy a hiteles fordítás és bírósági tolmácsolás közfeladatait – igazságügyi szervek (bíróság, ügyészség, nyomozó hatóságok) általi kirendelések esetén – csak hatóságilag rögzített árak mellett lehessen végezni.. - HITELESÍTÉSI DÍJ- ÉS ILLETÉKMENTESSÉG
Jogszabályba kell iktatni, hogy a hiteles fordítás illeték- és hitelesítési díjmentes szolgáltatás. - SZAKKÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEK
Rögzíteni kell, hogy a szakfordítás és tolmácsolás főszabályként képesítéshez kötött tevékenységek, de speciális szakterületek és ritka nyelvek esetén elengedhetetlen a kivételképzés annak érdekében, hogy a megfelelő tudású, de nem feltétlenül nyelvi/szaknyelvi képesítéssel rendelkező szakemberek is részt vehessenek a nyelvi szolgáltatások értékláncában. A nyelvi közfeladatok ellátásának feltétele kell, hogy legyen az eljárásjogi és közigazgatási ismeretekből letett különbözeti vizsga. - INTÉZMÉNYRENDSZER
A fordítás és tolmácsolás ágazati szabályozásáért felelős Igazságügyi Minisztérium állítsa fel a hites fordító és tolmács nyilvántartó irodát, mely a névjegyzéket fenntartja, a szakképesítést és vizsgáztatást biztosító képzőintézmények akkreditációját és a képzéshez szükséges tananyagfejlesztést koordinálja, a névjegyzék etikai sztenderdjeit felügyeli, valamint az üzemeltetéshez szükséges pénzügyi adminisztrációt végzi. - KÖZSZOLGÁLATISÁG
A közfeladatok ellátása során elsődleges a közjó, a közérdek és a közszolgáltatások legkisebb költsége elvének érvényesítése. Ez pedig az, hogy a nyelvi közhiteles feladatokat ne egy nyereséget termelő állami vállalat lássa el egy személyben, magas árszint mellett, hanem az, hogy azt az arra képesített szakfordítók, szaktolmácsok, és fordításszolgáltatók végezzék egy rugalmas, többszereplős piaci térben.
GY.I.K.
Az egyes kérdések melletti ikonra kattintva választ kaphat minden alábbi felvetésre.
A liberalizációval felmerülhetnek okirathamisítási problémák, de a kockázatok csökkentését az Internal Market Information System (IMI) használata hivatott szolgálni. Az IMI lehetőséget teremt az eredeti okirattípusok feltöltésére, mintapéldányok archiválására és lekeresésére. Ugyanez a szisztéma már nagy hatásfokkal működik a belső piaci szabadalmak vagy cash-in-transit, azaz a pénzszállítás területén az Európai Unión belül. Az IMI-t Az Európai Bizottság állította fel 2008-ban, és a tagállami hatóságok közalkalmazottai érik el. Továbbá a Bizottság létrehozott egy okiratbiztonsági bizottságot, ami az okirathamisítási ügyeket vizsgálja ki, és azok elkerülésén dolgozik.
Az Európai Unió területén mintegy 14 millió külföldi rezidens él. Ők azok az EU-állampolgárok, akik hazájuktól távol vállalnak munkát, vagy egy másik EU-tagállamba házasodtak be illetve telepedtek le. Az ő szabad mozgásukat segíti elő a Rendelet, hiszen lényegesen leegyszerűsíti a szükséges közokiratok bemutatásával kapcsolatos alakszerűségi követleményeket. A jogszabály kivezette a felülhitelesítés és hiteles fordítás szükségességét egy sor személyi állapotot igazoló közokirat, ún. státuszokirat esetében. Például egy belga-magyar vegyesházasságnál eddig a belga fiatalembernek ki kellett kérnie a születési anyakönyvi kivonatát, majd kérvényezni kellett rá egy Apostille-t a belga hatóságoknál, majd készíttetnie kellett hiteles fordítást az okiratról. Ha pedig egy szlovák munkát akart vállalni Magyarországon, akkor ki kellett kérnie az erkölcsi bizonyítványát a szlovák hatóságnál, majd kérni kellett rá felülhitelesítést, majd beadni hiteles fordításra. Csak az Apostille/felülhitelesítés, amit jellemzően a közjegyzők, külügyminisztériumok, külképviseletek, igazságügyi minisztériumok végeznek a tagállamokban, jellemzően több mint egy hétig tartanak. Hazánkban felülhitelesítendő aláírásonként 5-6000 Ft ennek költsége, de Nyugat-Európában többszáz eurós felülhitelesítési költség sem ritka. A hiteles fordítás költsége oldalanként kb. 10 000 Ft/30-40 EUR, átfutása hazánkban 3-10 munkanap. Tehát akár két naptári hét is lehet, ha az ember nem akar túl sokat fizetni a sürgősségi eljárásért. A Rendelet tehát a felülhítesítés és hiteles fordítás kiiktatásával egy állampolgár számára ügyenként akár 100-150 000 Ft-ot és rengeteg időt megspórol a jövőben.
A Ctv. 23/A. § (1) bekezdése a 24/1986. MT. rendelet 6/A. §-a a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvre alapozva kiszélesítette a cégeljárásban felhasznált okiratoknak az Európai Unió bármely hivatalos nyelvére történő hiteles fordítására jogosult személyek körét. Innen szemlélve, az MT rendelet és módosításai önmagukban rejtik a centralizált hiteles fordítási modell és a 24/1986 MT rendelet, mint elsődleges szabályozó erózióját.
Igen. „Budapesti székhelyű bíróságnál, ügyészségnél, valamint nyomozóhatóságnál a tolmácsolást az OFFI látja el. Ha az OFFI-nak a szükséges nyelvben jártas tolmácsa nincs, továbbá a nem budapesti székhelyű bíróságnál a tolmácsolásra a bíróság illetékességi területén a szakigazgatási szervnél nyilvántartott tolmácsot kell kirendelni. Ha a fenti rendelkezések alapján a tolmácsolás nem biztosítható, annak ellátására a szükséges nyelvben jártas más alkalmas személyt kell kirendelni. Ha a nem budapesti székhelyű bíróságnál a tolmácsolás szakképzett tolmács vagy más alkalmas személy kirendelésével nem biztosítható, az OFFI bármely bíróságnál köteles a tolmácsolást ellátni.” A szakigazgatási szervnél vezetett nyilvántartást az adminisztrációs terhek csökkentésének érdekében 2009-ben megszüntették.
Ez az alapkérdés, amit az új jogszabálynak pontosan rögzíteni kell. Véleményünk szerint csak azokról a bírósági vagy közigazgatási eljárásban felhasznált közokiratokról szükséges hiteles fordítást készíttetni, melyeknek bizonyító erejűnek kell lenniük (azaz személyi állapotot, valamilyen jog, kötelezettség létrejöttét, fennállását, megszűnését vagy nemlétét igazolják), amelyekről nem elegendő az egyszerű fordítás bemutatása (a lenti Pp. rendelkezésre is figyelemmel), ÉS amelyek kívül esnek azon az okirati körön, melynél az EU rendelet hatására nem lesz szükség hiteles fordításra a többnyelvű formanyomtatványok bevezetése miatt.
A hitelesen fordítandó okiratok körét a 2018-ban hatályba lépő, új Pp. (2016. évi CXXX. tv.) is szűkíti, és az eseti kör szűkítésével fenntartások nélkül egyetértünk.
- § [Fordítás szükségessége a perben] Fordítás szükségessége esetén – jogszabály, az Európai Unió kötelező jogi aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezése hiányában – egyszerű fordítás alkalmazható. Ha a lefordított szöveg helyessége, illetve teljessége tekintetében kétely merül fel, hiteles fordítást kell alkalmazni.
Az új Pp.-ben a magyar jogalkotó kifejezésre juttatta azt az EU-s normákban is rögzített és általunk is osztott álláspontot, mely szerint hiteles fordításra csak kivételes esetekben van szükség. Olyan eseti körökről beszélünk, amikor a hiteles fordítás szükségességét objektív, a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá. Ilyen például a munkavállalók vagy a közegészség védelme, a közbiztonság vagy nemzetbiztonság, illetve a környezetvédelem területe.
Véleményünk szerint a jogbizonytalanságnak elejét kell venni egy átgondolt, átlátható és közérthető jogszabállyal, amely taxatíve felsorolja, mely irattípusok esetében kötelező (köz)hiteles fordítást kérni és bemutatni, és melyeknél elég egy egyszerű fordítás. Ne kelljen az ügyfélnek azon gondolkoznia az étterme működési engedély iránti kérelméhez csatolandó, az ingatlanbérleti szerződéshez kapcsolódó felújítási jegyzék, cégbejegyzéskor egy cégirat vagy egy sajtóperben felhasznált újságcikk fordításakor, hogy vajon törvényt sért-e, ha nem hitelesítteti a fordítást.
Az OFFI által végzett bírósági tolmácsolás szabadáras. Ezt különböző − végzések elleni fellebbezések eredményeképpen − táblabírósági ítéletek is kimondják. A hiteles fordítás díjazása sincs jogszabályban rögzítve. Ezt az OFFI − feltételezhetően tulajdonosa által elfogadott üzleti tervének megfelelően − állapítja meg és hozza nyilvánosságra.
Igen. Számos nyugati példa van arra (pl. kanadai Translations Bureau vagy luxemburgi Európai Uniós Szervek Fordítóirodája), hogy a szabadpiaci, decentralizált fordítói és hitelesítési piac mellett meghatározott kormányzati, jogharmonizációs, nemzetbiztonsági vagy államigazgatási fordítások összefogására és lebonyolítására központi fordító szervet működtetnek. Ez a központi, egységes terminológia-fejlesztés és alkalmazás szempontjából is támogatandó. (Gondoljunk csak az államtitkár, szakállamtitkár, helyettes államtitkár szavak ezerféle fordításának problémájára.) Mindenki érdeke, hogy egy külföldi befektető − aki talán éppen a Magyar Közlönyben közzétett jogszabályok fordításaival találkozik először az országunkkal kapcsolatban − egységes, jó minőségű jogszabályokkal találja szembe magát. Ezt a tevékenységet indokoltnak látjuk az OFFI vagy hasonló háttérintézmény alá rendelni.
Elképzelésünk szerint a névjegyzéki tagság, azaz a hiteles bírósági/hatósági tolmácsolás, illetve a fordításhitelesítés végzésének első előfeltétele a hites fordítói és/vagy hatósági tolmácsképesítés megszerzése. Ez a jelenlegi képzési rendszerben a hiány- és ritka nyelveknél valóban nehézségekbe ütközik. Hiány- és ritka nyelvnek számít ugyanis minden nyelv, amelyen fordító- és tolmácsképzés nem elérhető a magyar felsőoktatásban. A hiány- vagy ritka nyelvekből eredő munkaerőhiány okozza az OFFI egyik legfőbb, ha nem a legfőbb problémáját. De ez munkaerőhiányból adódó probléma, melyet szabályozással nem lehet megoldani, csak enyhíteni.
Koncepciónk Szakképesítés címet viselő, 12. fejezete részletes javaslatcsomagot tartalmaz a fordító- és tolmácsképzés szintezésére, a bemeneti szintek differenciálására. Véleményünk szerint egy, a munkaerőpiaci kínálathoz jobban illeszkedő oktatási rendszerrel jobban tudjuk kezelni a kis-/ritka nyelvek problematikáját is.
Érdemes e rugalmasságot, szintezettséget egy németországi legjobb gyakorlattal is szemléltetni. Ritka nyelves tolmácsolás esetén egy német bíróság a következő lépések szerint halad:
- amennyiben van a DÜD-n hites, felesketett tolmács/fordító, őt kérik fel,
- amennyiben nincs, akkor az adott nyelvpárban általános tolmácsképesítéssel rendelkező tolmácsot/fordítót kérnek fel, és esetileg felesketik,
- amennyiben általános tolmács sem érhető el az adott nyelvpárban, más uniós országból hoznak hites tolmácsot, aki közvetítő nyelven (relais nyelven) fog tolmácsolni, pl. pastu-német, német-magyar viszonylatban,
- ha más országban sem érhető el hites tolmács, akkor kérnek fel interkulturális közvetítő
Mi olyan szabályozásban hiszünk, amely a jelenleginél közelebb áll a magyar munkaerőpiaci kínálathoz. Éppen ezért teszünk javaslatot a némethez hasonló szintezett rendszerre hiány- vagy ritka nyelvek esetében.
Véleményünk szerint a hatósági szaktolmács (1), az általános tolmács (2) mellett létre kell hozni egy alacsonyabb szintű, nem feltétlenül egyetemi végzettséget igénylő ún. interkulturális közvetítői kategóriát (3) (community interpreter, Kommunaldolmetscher). Ezzel lehetőséget teremtünk egyrészt a gyors reakcióra (sürgősen jelentkező, ritka/hiánynyelves szükségletek lefedése), másrészt a háromszintes rendszeren belüli utánpótlás biztosítására. Az új rendszerben biztosított a szintugrás lehetősége a professzionalizációs folyamaton, továbbképzéseken és gyakorlati tapasztalatszerzésen keresztül.
Elképzelésünk szerint az interkulturális közvetítő kategóriába eső nyelvi közvetítők nem komplex, többszereplős hatósági ügyek esetében jelentkező tolmácsolási igényeket szolgálnának ki, hanem első körben, már a rendszer felrajzolásának kezdetén azonnali megoldást jelenthetnek szociális tolmácsolási igényekre, kis nyelveken. Bevándorlók életvitel-segítésében, valamint társadalmi integrációban nyújthatnának például segítséget (adatfelvétel, egészségügy, iskolai, civil tájékoztató események, szükségletfelmérés, interjúk, munkaerőpiaci integráció stb.), a professzionalizációs folyamat folytatásának lehetőségével.
Úgy gondoljuk, hiány- vagy ritka nyelvek esetén az interkulturális közvetítők esetében elegendőnek kell lennie a következők igazolásának:
- büntetlen előélet;
- minimum középfokú magyar nyelvtudás;
- anyanyelvi szintű nyelvtudás egy hiánynyelvből;
- minimum alapfokú iskolai végzettség;
- ingyenes szakképesítés vagy mentorprogram elvégzése (Németországban ez 3 hónapos, heti 20 órás kurzus elvégzését jelenti);
- interkulturális közvetítői vizsga letétele.
Támogatjuk a 2010/64/EU irányelv azon iránymutatását is, hogy egy bírósági perben az „elítéltnek biztosított fordításnak és tolmácsolásnak elégséges minőségűnek kell lennie ahhoz, hogy az érintett személyek megértsék az ellenük indított ügyet, és képesek legyenek gyakorolni védelemhez való jogukat.” Következésképpen egy vietnami elítéltnek legyen lehetősége arra, hogy megválaszthassa a nyelvet, melyen tolmácsolást, fordítást kér. Ha jól beszél franciául, kérhessen akár magyar-francia tolmácsolást is. Nem feltétlenül kell anyanyelvű tolmácsot kirendelni neki, ha elfogadja, hogy francia nyelvre közvetítik neki a magyar jogi eljárást.
Itt megint vissza kell nyúlnunk az európai mintákhoz, legjobb gyakorlatokhoz. Felméréseink és a szakirodalom is azt mutatják, hogy csekély azon országok száma, ahol a hiteles fordítás feltételeként támasztják a lektorálást. Ahogy a közjegyző és a külképviseleti munkatárs sem lektorál, a leendő „nyelvi közjegyzői” modellben sem célszerű kötelezővé tenni a külső személy általi lektorálást, nyelvi ellenőrzést. Ha megnézünk más szakmákat – úgy, mint statikus, sebész, könyvvizsgáló –, azt látjuk, hogy a szakemberek minden esetben önállóan vállalják a felelősséget az általuk elvégzett munkáért, saját pecsétjükkel és nevükkel.
Mi úgy gondoljuk, hogy a minőségbiztosítás alapja a személyes kvalitás és a szakmai felelősségvállalás. Az államnak pedig bizalommal kell lennie a közfeladatot ellátó köztestületek és szakértők irányában.
Egyesületeink természetesen támogatják azt, hogy büntetőjogi eljárásban, bizonyítási eszközként felhasznált beadványok, tanúvallomások és bírósági határozatok fordítása esetén kötelező legyen azokat lektorálni az iparági sztenderdnek számító „négy szem elve” alapján. Bizonyára nem is véletlen, hogy a jogalkotó a csak a polgári peres eljárásokban felhasznált fordításokban írja elő az “egyszerű fordításokat a rövidesen hatályba lépő, új polgári perrendtartásban”.
Igen. Ezt a gyakorlatot látjuk az európai modelleknél is, és ez a kifejezett kérése a szabadúszókat képviselő egyesületeknek is. Továbbá ez áll összhangban azzal a paradigmaváltással, melynek lényege, hogy a decentralizált rendszerekben konkrét természetes személyhez rendeljük nemcsak a tevékenységet és jogot, hanem a felelősséget is.
Egy „nyelvi közjegyzői rendszer” a cél, ami ráadásul nem új, hiszen a 2006. évi V. tv (Ctv.) óta, tehát immár tíz éve, természetes személyek is jogosultak a céges okiratok hiteles fordításának elvégzésére. Ezenkívük közjegyzők, külképviseleti dolgozók végzik a saját hatáskörükben kiállított közokiratok fordításhitelesítését egy személyben. Nem beszélve azokról az ügyvédi irodákról, ügyvédekről, akik hosszú évek óta saját bélyegzőjükkel, önállóan ellenjegyeznek saját maguk által előkészített magánokiratokról készült fordításokat (pl. lefordított adásvételi szerződések ügyvédi ellenjegyzése).
Modellünk számít az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodára, mint a fordításhitelesítést felügyelő, a névjegyzéket fenntartó és a szakoktatásban, tudástranszferben fontos szerepet betöltő állami intézményre és stratégiai partnerre. Fontos hangsúlyozni, hogy általában véve sem vitatjuk az állami fordítóvállalat létjogosultságát, támogatjuk arra irányuló stratégiájukat, hogy egy technológiaorientált, modern fordításszolgáltatóvá váljanak, mely fontos szerepet tölthet be az igazságügyi szakfordítások és a központi terminológiamenedzsment területein. Ilyen feladatokat például Svédországban és Kanadában is telepítenek állami fordítói háttérintézményekhez.
Modellünk szerint fordításhitelesítést és hiteles fordítást a jövőben a névjegyzéki fordítók és az őket foglalkoztató fordítóirodák is végezhetnek majd. Nem csak az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda végez szállítói értékelést, hanem a piaci fordításszolgáltatók is. Az egyéni „nyelvi közjegyző” a saját munkájáról természetesen nem fog értékelést készíteni, de úgy gondoljuk, hogy a névjegyzéki tagság feltételrendszerének teljesítése és a személyes felelősségvállalás fokozottabban hozzájárulnak a jogbiztonság fenntartásához, mint a jelenlegi személytelen, intézményesített rendszer.
Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve olyan ajánlásokat tartalmaz, amelyeket a tagállamoknak 2013-ig kellett teljesíteniük.
Magyarország az irányelv „kemény” előírásainak eleget is tett, úgy mint:
- „a tagállamok kötelezettsége biztosítani a tolmácsoláshoz való jogot a büntetőeljárásban”
- „a tagállamok biztosítják a terhelteknek a lényeges iratok fordításához való jogát a büntetőeljárásban”.
A „puha” ajánlásoknak nem tett eleget, de kétségtelen, hogy azoknak nem is kötelező megfelelnie:
- „a tagállamok törekednek arra, hogy létrehozzák a megfelelő képesítéssel rendelkező független fordítók és tolmácsok nyilvántartását vagy nyilvántartásait. Mihelyt ezt a nyilvántartást vagy ezeket a nyilvántartásokat létrehozták, azokat adott esetben a jogi képviselők és a releváns hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.”
Hasonló a helyzet a 2006/123/EK irányelvvel, mely világosan kimondja, hogy „Az ügyintézés egyszerűsítése érdekében nem írhatók elő olyan általános alaki követelmények, mint az eredeti dokumentumok, a hitelesített másolatok vagy a hitelesített fordítás benyújtása, kivéve, ha azokat objektív, a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá, például a munkavállalók, a közegészség védelme, a környezetvédelem vagy a fogyasztóvédelem.” A fenti irányelv szintén nem kötelezően alkalmazandó a tagállamok jogalkotásában, de be nem tartása miatt az Európai Bizottság akár kötelezettségszegési eljárást is indíthat Magyarország ellen, hiszen ha az állam olyan jogszabályokat tart hatályban, amelyek az irányelv kötelező normáival ellentétesek, akkor eljárás indítható a tagállam ellen.
A harmadik vizsgált EU-s jogi normánk a legfontosabb. Ez az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1191 rendelete, mely 2019-től kötelezően alkalmazandó a hazai jogrendben, és automatikusan felülírja muzeális értékű, 1986-os jogszabályainkat. Ennek kétféle hatása lesz a fordításhitelesítési gyakorlatra:
- Fokozatosan szűkül a hiteles fordítási kötelezettség. Bizonyos, az EU-ban kiállított közokirattípusok mentesülnek a hiteles fordítás követelménye alól, mivel többnyelvű formanyomtatvány kerül bevezetésre. Más okiratokat el kell majd fogadni a tagállam által megjelölt nyelveken, és lesz egy olyan okirati kör is, melyben kötelező lesz elfogadni az egyszerű fordítást.
- Az egyéb okiratok EU-ban készített hiteles fordítását az összes tagállamban el kell fogadni hiteles fordításként. Tehát Magyarország is köteles lesz elfogadni az összes többi tagállamban – természetes és jogi személyek által – készített hiteles fordítást.
Összességében tehát a hiteles fordítások eseti köre jelentősen szűkülni fog a következő években, a megmaradt okirati kör tekintetében pedig Magyarországnak fel kell zárkóznia az európai, decentralizált névjegyzéki modellhez.
A hiteles fordítás és fordításhitelesítés fogalmát, tartalmi és formai követelményeit nem szabályozza magyar jogszabály. A szakmai közbeszédben és szakirodalomban fellelhető definíció, mely szerint „hiteles fordítás az olyan lektorált fordítás, amelyet a hiteles fordítás végzésére jogosított szerv készít a belső szabályzatában előírt tartalmi és alaki kellékek figyelembevételével, és amely azonos súllyal alkalmas a hatósági eljárásokban való felhasználásra, mint a forrásnyelvi irat” az európai joggyakorlatot tekintve atipikus fogalomalkotás.
A hiteles fordítás ugyanis az európai szabályozásban NEM jelenti azt, hogy a fordítás során létrejövő célnyelvi szöveg bizonyítási eszközzé, azaz bizonyító erejűvé válik, továbbá a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a célnyelvi irat joghatást fejtene ki, vagy a forrásdokumentummal azonos súllyal esne latba egy bírósági vagy közigazgatási eljárásban.
A fordító fordít, és tanúsítja, hogy a fordítás mindenben megegyezik az eredetivel. A német névjegyzéki fordítóknak záradékukban jelezniük kell, hogy eredeti vagy másolt dokumentumból dolgoztak-e, és fordítói megjegyzésben utalhatnak arra is, ha alapvető hiányosságokat észleltek az irattal kapcsolatban (pl. kiállító szerv neve, dátum stb. hiányzik). Ezen túlmenően rendőrségi bejelentést is tehetnek, de nem feladatuk az eredetiségvizsgálat és okiratszakértés – ahogy egyébként az OFFI-nak sem.
Az európai gyakorlat szerint a felhasználó hatóság az a szerv, amelynek a végső felelőssége eldönteni, hogy a közigazgatási, hatósági eljárásban felhasználja-e az eredeti okiratot, és ehhez adott esetben saját okiratszakértője segítségét kéri. Sok eljárásban a tanúsított fordítást ellátják Apostille-jal, és ettől válik bizonyító erejűvé a dokumentum és annak fordítása. A gyakorlatból és rutinból eredő szakértelem és okiratismeret a fordítónál biztosított, és ezzel segítheti a hatóságok munkáját.
Meggyőződésünk, hogy a decentralizált, szakértői rendszerben nem sérül az állam és polgárai jogbiztonsága, mivel a „nyelvi közjegyzők”:
- kötelezően elvégzik a számukra előírt ügyfélazonosítást a névjegyzéki eljárási rend keretében, hasonlóan a közjegyzőkhöz (ügyfélazonosítás személyazonosságot igazoló okmány felmutatásával – személyi igazolvány, lakcímkártya, útlevél stb.),
- a szakszolgálati eskühöz hasonló, névjegyzéki, szakértői esküt tesznek,
- hozzáférést kaphatnak a leendő Belső piaci információs rendszerhez (IMI) iratminták fel- és letöltésére,
- amennyiben egy okirat gyanússá válik (pl. vezetői engedélyről hiányzik a kiállító szerv neve, dátuma stb.) úgy azt jelezhetik fordítói megjegyzésben, sőt rendőrségi bejelentést is tehetnek, ha gyanús a megrendelő és az általa leadott okmány,
- a névjegyzéki fordítók számára bevezetett egyedi, sorszámozott papírtípus és záradékoláshasználatával, illetve az elektronikus iktatás alkalmazásával garantálják a fordított okiratok biztonságát,
- az ügyfél és a névjegyzéki szakértő között a megbízási szerződés keretén belül létrejövő titoktartási megállapodáson keresztül is erősítik a jogbiztonságot.
Meggyőződésünk, hogy a magyar szakfordítók, leendő hites fordítók is képesek őrködni a hitelesen fordított okiratok jog- és okiratbiztonsága felett. A régi és jelenleg is hatályos magyar szabályozás, mely a jogbiztonság letéteményeseként kizárólag egy központi, állami szervet lát létjogosultnak a közfeladat ellátására azt sugallja, hogy a magyar szakfordítók megbízhatatlanabbak és alulképzettebbek, mint német, szlovák vagy román kollégáik. Az európai – és ezen belül a szomszédos – országok joggyakorlatából azt látjuk, hogy a tagállamok nemhogy nem tiltják meg képesített szakfordítóiknak a közfeladat ellátását, hanem támogatják őket abban, hogy saját felelősségükre, önállóan elláthassák a közfeladatot.
A névjegyzéki modellben szigorú képesítési követelményekhez, közigazgatási és eljárásjogi vizsga letételéhez, igazolványhoz, valamint szakmai felelősségbiztosításhoz kötjük a hiteles fordítás és hatósági tolmácsolás gyakorlatát. A névjegyzéki modellben nem fordulhat elő, hogy a hatósági nyelvi közvetítést névtelen, az ügyfél által nem ismert és nem ellenőrizhető fordító végezze valahol rejtetten, az alvállalkozói lánc végén. A névjegyzéki modell felelős személyhez köti a tevékenységet, aki nem lehet büntetett előéletű, mint a röszkei fordító volt. Amennyiben a névjegyzéki modellt hazánkban a német gyakorlatra támaszkodva hozzuk létre, a hatósági ár lesz a további biztosítéka annak, hogy a közigazgatás tisztes javadalomért szakértőt bízzon meg, aki saját nevével és szakmai felelősségével szavatolja a fordítás minőségét.
Események
2018. augusztus 23.: Előadások a Hites Fordítói és Tolmács Névjegyzékről és a nyelvi szakági reformtervezetről a Fordítók és Tolmácsok Országos Fórumán
Az évente megrendezésre kerülő szakmai fórumon Beták Patrícia a ritka nyelvek problematikája valamint a migrációs kihívások, míg Szalay-Berzeviczy András az európai uniós jogalkotási trend oldaláról világította meg az MFTE-Szoft és Proford által kidolgozott szakmai javaslat időszerűségét.
2018. július 12.: A koncepció benyújtása az Igazságügyi Minisztériumnak
Genát Andrea (MFTE), Dr. Cocora Beatrice (Szoft) és Szalay-Berzeviczy András (Proford) benyújtották a fordításszakmai szervezetek által közösen kidolgozott, a nyelvi szakági szabályozást 33 év után megújító reformtervezetet az Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Felügyeleti Főosztályára.
2018. május 28.: MFTE-SZOFT rendezvény a Hites Fordítói és Tolmács Névjegyzékről
Az MFTE és Szoft által közösen szervezett rendezvényen Rózsa Natália, berlini törvényszéki hites fordító, Schmidt Rakovic Laura, szlovéniai felesketett bírósági tolmács, Dr. Cocora Beatrice jogász-szakfordító és Szalay-Berzeviczy András, a fordításszabályozási munkacsoport vezetője világított rá névjegyzéki nyelvi közfeladatellátás előnyeire, és beszámoltak arról is, hogy milyen közintézményi támogatásban részesül a koncepció.
2018. március 2.: MFTE
Rózsa Natália berlini törvényszéki, hites fordító és szaktolmács valamint Szalay-Berzeviczy András munkacsoport-vezető tartanak beszélgetést a német fordítói névjegyzéki modellről.
2017. szeptember 15.: Proford TBD-konferencia:
Szalay-Berzeviczy András (Proford), Dr. Lakatos-Báldy Zsuzsanna (MFTE) és Dr. Wágner Veronika (Szoft) bemutatják a Hites Fordítók és Tolmácsok Névjegyzékének koncepcióját a konferencia résztvevőinek és a sajtó munkatársainak, valamint bejelentik a http://forditoinevjegyzek.hu honlap elindulását.
2017. június 28.: MFTE Café a Hites Fordítók és Tolmácsok Névjegyzékéről
2017. május 17.: Szoftos beszélgetés a névjegyzék programjáról
2017. április – vázoltuk a Hites Fordítók és Tolmácsok Névjegyzékének programját az Igazságügyi Minisztérium szakembereinek